Bemutatkozunk!

It's All About Me
Juliet Claire De'Noir
Franciaország
1990. 05. 12

This is my life
A nevem Juliet De’Noir. Rólam lehet, hogy még nem hallottál , de a családomról biztosan, illetve csak akkor ha helyi vagy vagy legalább egyszer jártál már itt.
A családom történe több száz évvel visszavezethető, hiszen még akkor is itt éltünk, ebben a házban. Na jó akkor még lehet, hogy jobban nézett ki.
21 évvel ezelőtt születtem, a szüleim első és egyben utolsó gyermekeként. A nagyszüleim pár évvel a születésem után haltak meg így rájuk nem nagyon számíthattunk. A csládnak viszont elég sok barátja volt akik gyakran vállalták, hogy vigyáznak rám amíg a szüleim dolgoztak. A kedvenceim a szomszédeink voltak Maria és Pierre. Mindig náluk voltam és Pierre megtanított lovagolni.
Az apám üzemeltette a borászatot az anyám meg tanár. Rajztanár és festő. Imád festeni, meg írni is. Könyveket írogat, de csak a fiókjának, soha nem mutatja meg senkinek rajtam kívül, pedig szerintem jó könyvek bár lehet, hogy csak azért látom így mert kicsit elfogult vagyok anyámmal szemben és mert a könyveiből jópár elem az én életemből, illetve a mi életünkből van és én is ugyanolyan reménytelen romatikus vagyok mint Ő. A gimnázium első napján megismertem egy fiút. Daniel-nek hívták és nem volt helyi. Valahonnan Angliából jött , nem emlékszem, hogy honnan. 1 hét után mi lettünk a gimnázium kis romantikus párja és ez így is maradt a gimi utolsó napjáig amikor végül úgy döntöttünk a végzős bálon, hogy vége van a dolognak. Nem akartuk folytatni. Illetve Ő nem. Nekem nem volt kifogásom ellene. De azért fájt.
Szóval így elváltak útjaink egymástól bár még mindig beszélünk néha. Az egyetemről mgé gondolkoznom kellet úgyhogy halasztottam egy évet mielőtt döntöttem volna. Nem volt biztos, hogy tovább akarok tanulni, hiszen lassan be akarotam szállni a borászatunkba és ott magtanulhattam mindent amit tudnom kel ahhoz, hogy tovább vihessem azt amit a családom már régen elkezdett.
Végülis a borászat mellett döntöttem és nem mentem egyetemre. Otthon maradtam és apám tanított meg mindenre a borral kapcsolatban.
A legjobb barátnőm Amelia. Még oviba is együtt jártunk, olyan mintha a testvérem lenne. Ők lovakat tenyésztenek és versenyeznek és 15 éves voltam amikor nekem adta az egyik csikót szülinapomra. Skyler a legjobb lovuk lett volna. A szülein sokszor úgy érzem, hogy már bánják, hogy megengedték Amelia-nak, hogy nekem adja. A lovam csikóként elég reménytelennek tűnt. Az sem volt biztos, hogy életben marad azért adhatta oda nekem Amelia. Én meg szépen nevelgettem, ápolgattam és lám-lám miből lesz a cserebogár a legjobb ló itt a környéken.


Play By
Mila Kunis

It's All About Me
Dexter Westwood
Írország
1987. 05. 12

This is my life
Jah. Szóval most az lenne a dolgom, hogy magamról beszéljek? Na tessék akkor csapjunk bele, de nem ígérem meg, hogy igazat mondok majd neked. Vagy talán mégis. Még nem tudom. Egyenlőre nem garantálhatok semmit. Még neked sem csinibaba.
Egyszer volt hol nem volt.
Ez azt hiszem túlságosan vidám kezdés lenne az Én történetem számára.
Kezdjük az alapoknál. Régen úgy kb 25 évvel ezelőtt egy férfi és egy nő testi kontaktusba került egymással és 9 hónap múlva lettem Én. Csiribi. Csiribá. Ezt jobban nem részletezem neked gondolom tudod miről van szó , ha meg mégsem akkor fordulj bizalommal a szüleidhez és érdeklődd meg, hogy tényleg a gólya hozza-e a babákat...
Születésem után árvaházba kerültem mert az a drága jó édes anyukám elhagyott engem. Konkrétan ott hagyott a kórházban. A kórházból meg mehettem ideiglenesen nevelőkhöz akiktől aztán egyenes út vezetett a nevelőotthonba ami nem volt éppen gyereknek való. 'Nevelést' csak a nálam idősebbek adtak ami általában verés volt , bár elég gyorsan tanultam szóval elég rövid idő alatt megtanultam megvédeni magamat. Késöbb már nevelés abból állt, hogy megtanítottak minden káros dologra. Tőlük kaptam először cigit, ők adtak először drogot meg alkoholt. Ebből a 3 negatív dologból, csa a drogokat nem használom most. Amint 18 lettem kiraktak a nevelőházból és mehettem a világba. Összeakadtam pár velem egykorú sráccal akik befogadtak magukhoz és végül a zene vált a közös szenvedélyünké. Én gitározok és énekelek. Eddig csak kisebb bárokban léptünk fel, de úgy tűnik, hogy a világ lassan süllyed és mi emelkedünk felfelé és mostmár vannak nagyobb koncertjeink. Volt már teltházas koncertünk is amire külön büszkék vagyunk. A koncertezés és a zenészlét csajokat is jelent. Sok jó csajt akik a koncert után átküldik az öltözőnkbe a melltartójukat amibe beleírják a számukat. Sok könnyűvérű liba. Ezek nem érdemelnek semmiféle figyelmet vagy törődést. Egy éjszakára jók, hogy elszórakoztassanak aztán soha többé rájuk sem gondolsz. Még magukat sem tisztelik akkor tőlünk miért várják el?
Szerintem nekem soha nem lesz feleségem. Szerintem egy lány sem lesz megáldva olyan képességekkel, hogy megtartson maga mellett és még szeressen is. Szerintem ez teljes képtelenség.
Mondjuk ez a szerelem dolog csak egy nagy átverés. Legalábbis ez az Én véleményem. Az , hogy annyira szeress valakit, hogy meg is döglenél érte ez csak egy nagy átb@szás. Az lehet, hogy vonzódsz valakihez mert jól néz ki. Ez biológia és ez az oka annak, hogy vannak olyanok akik az ellenkező nemből származó úgymond a legjobb barátjukkal nem is csak barátok hanem dugócimborák. Mindenkinek kell a testiség csak ezt van aki elfogadja és van aki meg nem.


Play By
George Craig